Ocean's Mistral általános díjugrató edzésterve
a I. Show Jumping Cup for Stallion című versenyre

Köszöntés, előkészületek
Vidám léptekkel haladok Mistral szabadtérre nyíló ablakkal rendelkező boxához. Ilyenkor már rendszerint éberen fülel és amint megpillant, egy halk, kedveskedő nyerítéssel üdvözöl. Ezt hallva sosem állom meg mosolygás nélkül, válaszként pedig jókedvűen üdvözlöm. Ahogy odaérek hozzá, előveszem mellényem zsebéből a répát, amit halk duruzsolásom kíséretében felkínálok neki. Ő persze szokásához híven él a lehetőséggel és azon nyomban beszippantja, mintha soha nem is létezett volna! Szeretettel végigsimítok izmos nyakán és elsietek a felszerelésekért a szekrényemhez.
Kisvártatva visszatérek, kezemben a dobozommal, kantárrral és martingállal, alkaromra fektetve pedig az izzasztót és a nyerget hozom. Beismerem, nem könnyű a felszerelés, de nem szeretek többször fordulni, így inkább mindent egyszerre aggatok magamra. A nyerget (az izzasztóval) felfektetem a boxajtó erre kijelölt részére, a kantárt felakasztom a kantártartóra a martingállal együtt, a dobozomat pedig leteszem a földre a boxon belül, hogy ne kelljen minden keféért egyesével kirohangálnom a boxból. A kezemre kesztyűt húzok és lendületesen felkapom a gumis lóvakarót és a szőrkefét. Egyenletes, körkörös mozdulatokkal elkezdem végigdörgölni Mistralt, majd ha egy részen a szőre már úgy vélem, kellőképpen csillog, végighúzom a szőrkefét. Ha olyan foltot találok rajta, amit kizárt, hogy le tudok pucolni róla, nem vagyok rest elővenni a szivacsát és bevizezés után azzal dörzsölöm le a foltot. Egy különösen puha szőrkefét használva többször is végigdörzsölöm a homlokát, ezt nagyon szereti! Következőnek előveszem a gyökérkefét és annak segítségével megpucolom a lábait. A sörényét és a farkát külön-külön fésüvel kifésülöm, végezetül pedig kikaparom a patájait.
A szerszámozást az izzasztóval és a nyereggel kezdem. Mielőtt azonban a hevedert meghúznám, felteszem a martingált és csak ezután húzom be a hevedert a (leglazább) legelső lyukba. Kezemmel végigsimítom az inait, ellenőrzöm, hogy minden rendben van és csak ezután helyezem fel az ínvédőket, ügyelve, nehogy feltörje a lábát, ugyanis már jártam így... Végül pedig felkerül Mistralra a fülvédője és a tisztára suvickolt kantárja.
Végre indulhatunk!

Felkészülés az edzésre
Mivel a versenyek előtti héten már nem szoktam komolyabban megdolgozatni Mistralt, csak szinten tartom az erőnlétét, így ma bevezetésként kimegyek vele terepre. Mielőtt felülnék, meghúzom a hevedert és befűzöm a martingálba a szárat. Kinn sokat lépek vele és hagyom, hagy legeljen. Amíg elérjük a szokásos vágtaszakaszunkat, kellőképp bemelegítem, nehogy megerőltesse magát. Ahogy már közeledünk kedvenc ösvényéhez, alig bír magával, szinte helyben vágtázik, de nem hagyom, hogy hamarabb kiinduljon, mert a kanyarban megcsúszhat a füvön. Amint azonban egyenesbe érünk, csak úgy repül! Visszafelé leginkább kényelmes tempóban ügetünk, laza száron, elvégre a tereplovaglás azért van, hogy élvezze!

Az elengedtetési szakasz
Visszaérve besétálunk a pályára. Mivel a terepünk szűk egy órára sikerült, már kellőképp kiment belőle az istállógőz. Nem sétálok vele több mint pár percet, mert nem akarom, hogy lemerevedjen, így hamarosan elkezdek összeszedetten ügetni. Szépen lekérem a fejét, hogy szárra álljon, de ezzel egyidőben külön ügyelek a dinamikájára is. Lassan elkezdem hajlítgatni is: először csak egyszerű kígyóvonalat kérek tőle, majd fokozatosan háromszoros kígyóvonalat és nagykört. Ezután beemelem könnyed vágtába és nem több, mint 2 percig vágtázunk csak. Puhán felveszem vágtából lépésbe, és adok neki szárat, hagy nyújtózzon.

A munkaszakasz
Egy kis pihenés után ismét vágtamunkába kezdek. Gyakoroljuk az összeszedett vágtát, átlókon meg is nyújtjuk, majd háromszoros kígyóvonalat lovagolok és az ívek közepén átugratom a másik lábra. Ez megint csak max. 5 percig tart. Ismét lépünk pár percet, amíg az egyik segítőm (akit korábban megkértem) felállít nekem három akadályt: egy vizestálcás meredeket, egy oxert és egy triple bar-t, egyiket sem tetetem túl magasra. Puhán beemelem Mistralt vágtába, lovagolok vele egy nagykört, majd ráfordítom az első akadályra, a vizestálcás meredekre. Nagyon éber, már messziről felfigyel az akadályra, tudja, mi a feladata. A távolságot sikerül szinte tökéletesen beosztanunk, így Mistral könnyedén és jóval a rúd felett repül át az akadály felett. Az ugrás után rendezem, kicsit nagyobb tempóra ösztökélem és ráfordítom az oxerre. A kedve jócskán megnőtt, így az akadályhoz érve már csaknem vissza kell fogjam, nehogy alászaladjunk az ugrásnak. Mistral rugalmasan emelkedik el a földtől és puhán érkezik a másik oldalon, csak a patáinak tompa puffanását hallom. A második akadály  is sikerült, így nyugodt szívvel indulhatunk a triple bar-ra. Mistral le se tagadhatná, hogy a triple bar a kedvence: biztosan azért, mert arra nagy lendületet vehet, sőt, kell is neki vennie! Imádja a száguldást, így ezt szinte magától oldja meg mindig, most azonban eléggé belelovallta magát és messziről ugrott el. A levegőben nagyot kellett nyújtózkodnia és még így is koccolta a legfelső rudat. Csupán a szerencsének köszönhetjük, hogy nem esett le. Az ugrások után adtam neki egy kis szárat, így körbevágtáztuk még egyszer mindkét kézre a pályát (az akadályokat kikerülve). Természetesen vágta közben kikönnyítettem és nagyon megdícsértem.

A pihenési szakasz
Vágtából felveszem ügetésbe és a következő pár kört így tesszük meg, utána pedig tovább lassítom mindaddig, amíg lépésbe nem vált. Odadobom neki a szárat teljesen, ráhajolok a nyakára és mindkét kezemmel megpaskolom. Minimum tíz percet sétálok vele, de ha ez nem elég, akkor többet is, egészen addig, amíg úgy nem érzem, teljesen visszaszáradt.
Végül leszállok, lazítok a hevederen, előveszek a zsebemből egy kisebb darab répát és felkínálom neki, ő pedig boldogan elfogadja.

Teendőim lovaglás után
Amint visszaérünk a boxába, leveszem róla a szerszámokat és el is pakolom őket. Visszafelé magammal viszem a kötőféket. Mivel az idő jócskán felmelegedett, úgy döntök, megfürdetem Mistralt. Ráteszem a kötőfékét, kikötöm az erre megfelelő helyre és lemosom. Alaposan átdörgölöm samponnal, majd ugyanilyen alaposan kimosom a szőréből. A sörényét és a farkát sem felejtem el. Amíg szárad, ledörzsölöm a homokot a patájáról és bekenem patazsírral, majd befújöm sörényét és farkát spray-vel, ami megfényesíti, széttartja a szálait és megkönnyíti a kifésülésüket. Miután ezekkel végeztem, a fejéhez telepedek és elkezdem fakargatni a füle tövét, amíg várjuk, hogy száradjon. Miután nagyjából megszáradt, visszavezetem a boxába és odaadom neki a jól megérdemelt, felturbózott abrakját. A boxajtóra könyökölve várom, hogy befejezze az evést és utána kivezetem a füves karámjába, hagy levegőzzön kicsit. Itt hagyom pár órát és ezalatt elrendezem a szerszámokat. Lepucolom és lezsírozom őket, majd mindent szépen elpakolok. A szekrényből előveszek egy marék répát és becsempészem az etetőjébe. Biztosan örülni fog!
Ezután visszahozom Mistralt a karámból és a boxban ismét végighúzom ujjamat a lábain (inain) és a hátán. Ezt sosem felejtem el ellenőrizni. Miközben a répát nagy ropogtatással majszolja, végigsimítok homlokán, nyakán és elbúcsúzok tőle.

Catly - 2009.06.21.